Öregapám korán megetette Zsömlét. Lehúzta az istállóból hozott szalmát a csizmájáról, s készült.

- Na, fiam, megyünk szüretelni. Hárman elegen leszünk, sokat leszedett a szél.

Míg várt, a sültös sapkájában megigazította zsebkendőjét, áthelyezte a bagót a jobboldali foghézagba. Mi már a bakon ültünk. Mama a saroglyán.

- Na, vigyázzon, indulunk! - s a tehenek megrántották a szekeret.
A szüretből arra emlékszem, hogy minden szemet föl kellett szedni a földről. A szekéren két, száz liter körüli fakád volt. Félig lehettek. A nagypapa kétszer is átmorzsolta a törkölyt, minden cseppet kipréselt.
- 65 liter lett, de nem vagyok elégedetlen.
Többet nem szüreteltünk, megtették helyettünk az őzek, szarvasok. Papa ki is vágta, cukorrépa lett a helyén.
Pár vesszőt elültetett a ház végében. Még mindig dédelgetem azt az egy tőke feletti örökséget.
Nem is szerette papa azokat a csehi-határ földeket: messze is voltak, esős időben a mocsár határolta.

Nem lépett be a TSZ-be, betagosították a kokashegyi földjeit, helyette adták azokat a "kódistelkeket". Tele volt békarokkával az alja, a teteje meg értéktelen homok volt.
A szüretből arra emlékszem, hogy minden szemet föl kellett szedni a földről. A szekéren két, száz liter körüli fakád volt. Félig lehettek. A nagypapa kétszer is átmorzsolta a törkölyt, minden cseppet kipréselt.
- 65 liter lett, de nem vagyok elégedetlen.
Többet nem szüreteltünk, megtették helyettünk az őzek, szarvasok. Papa ki is vágta, cukorrépa lett a helyén.
Pár vesszőt elültetett a ház végében. Még mindig dédelgetem azt az egy tőke feletti örökséget.
Nem is szerette papa azokat a csehi-határ földeket: messze is voltak, esős időben a mocsár határolta. Apai ágon a nagypapa vincellér volt Gaal Gaston uradalmában. A túlsó partról hívta az uraság. Az ő apja vagy nagyapja népességével Toszkánából vándoroltak be, szőlőművelő famíliák tagjaként. Híresen értettek az amerikai vadalanyra oltott szőlő szaporításához, ami a filoxéra betegségnek ellenállt.

Tapolcai gyűjtésből sejtjük, hogy hajóval érkeztek Fiuméből, onnan a Déli Vasúttal Balatonboglárra, s a valamelyik révhajóval, úgy, akár a Balaton csavargőzössel az északi partra. Ott telepedett le a família Hegymagas és Tapolca közötti falvakban, s szőlőoltványt készítettek.
Sajnos nem sokat tudunk apai nagypapáról, hisz 12 gyereke, vagy húsz unokájának nem sok ideje maradt mesélésre, meg öregek is voltak - már meglehetősen - anyai nagyanyám a legnagyobbik lányukkal, Rózsa nénémmel egy időben született, apám a legfiatalabb előtti, tizenegyedik volt a sorban. Az Itáliából hozott családnevet (lévén magyarul egy betegséget takart), hatóságilag a família magyarosította. Választhatták a Kárpáti, a Karácsonyi s a Kalász neveket. ..... a Kalászt választották.
Hogy van-e összefüggés apai nagyapám származása, s anyai Kovács nagyapám hallgatása között, mikor az isonzói csatáról faggattuk, örök titok marad, mert olyankor mélyen magába fordult...
Kovács papa magángazdálkodott a bugaszegi pár holdon, s azon a belterületi kis telken, melyen egy kis szőlő és egy kis gyümölcsös is volt. Azt meg az OTP sajátította ki, kiparcellázták lakótelkeknek.
Nagypapának marad a "Fiam, kísérj el a sarokig!" napi program, ami a 200 m-re lévő Palikocsma kisfröccsét jelentette, a mama előtt kódolva.
Papa mellett megszerettem a földet, a földművelést, az állatokat. Megtanultam értékelni a munkát, a deres kukoricatörést, a hajnali répakapálást, szénaforgatást, kazalrakást, rozsszárból kötelet fonni aratáskor - nem is felejtem el, hogy mi is az a papkéve. Zsömlével s Kedvessel a szántást, a hojszra, a düledre parancsokat.
Már a 80-as években jártunk, mikor Kokashegyen, egy megidősödő rokonunktól megvettem egy kis telket. Négy sor szőlőt lehetett bele ültetni. Zömében Királyleánykát. A telek végében idővel egy kis pince is került, fölé borházzal, lugassal - ma is ez a borászat központja, a király sem találna jobb helyet időtöltésre. (Ahogyan Hamvas Béla mondja szabadon - kis pincével, diófával becsületes emberek közé tartozni.)
A pince mellett ma már vendégház is van, benne egy öreg hordó feneke. Nagypapáé volt.
Nagy örömömre, Győző fiam megörökölte a szőlő iránti szeretetet, s külföldi munkája hozamát banyászói, matacsi ültetvény vásárlásába fektette, együtt visszük a Kalász Pincészetet. A nagypapa konokságát örökölhette, mikor kitartó szándékkal elérte az ősi, családi "birtok" megvásárlását, amit a mai napig kitartóan folytat.  Mára már itt, Kokashegyen van a birtok nagyobbik része. 2014. évben, a közel két hektáros területen, egy nagyon jól átgondolt, jól sikerült talajelőkészítésre, kitűnő oltvánnyal, remek időben elvégzett telepítéssel, no, meg ideális időjárás segítségével egy olyan ültetvényt sikerült összeszorgoskodni, ami minden szőlőművelő álma lehetne. Azóta szinte minden évben tudott a pincészet új telepítéseket végezni.
Az új ültetvények 2015-óta fokozatosan fordulnak termőre. Az újak korán meg is mutatják magukat - tőkénként egy-egy kg terméssel. Az ott szüretelt Királyleánykából, Chardonnay-ból készült borra sokáig fog emlékezni, aki azt megkóstolta.
Mint minden borásznak, úgy nekem is van kedvesebb borfajtám, bár nem mindig lehet az ember abban egyértelműen biztos - Királyleányka, Rizlingszilváni, Zöldveltelini. A Kalász Borászat zászlósbora is a Királyleányka-Rizlingszilváni cuvée, melyet zömmel folyóborként értékesítünk. Évről-évre egyre többet palackozunk, készítünk habzó borokat is, amelyek nyaranta a Baloton-parton, a Borudvarban nagy elégedettséggel fogyasztanak a nyaraló vendégek.
Évről-évre hozzák hozzánk a versenyekről a csillogó érmeket, de fogyasztóink elégedettsége, szinte hízelgő visszajelzései megerősítik: jó úton járunk.